Óbudai Jutsu Kai Kan SE
"A harcművészet az élet meghosszabbításáról és nem megrövidítéséről szól."
IMAF - International Marital Arts Federation
Európai Kyusho Akadémia
Yoseikan Aiki-Jujitsu Sugiyama ha Italia
Dillman Karate International
Seizan Dojo Hakkoryu
Nihon Tai Jitsu
Fédération Mondiale de Nihon Tai-Jitsu
Zen Nihon Budo Renmei
International Jujutsu Onkochishin Ryu
Magyar Sport-jitsu Szövetség
diabetesfitness
Óbudai Kulturális Központ

Please wait while JT SlideShow is loading images...
phoca_thumb_l_p1300542.jpgphoca_thumb_l_p1300543.jpgphoca_thumb_l_p1300544.jpgphoca_thumb_l_p1300545.jpgphoca_thumb_l_p1300546.jpgphoca_thumb_l_p1300547.jpgphoca_thumb_l_p1300548.jpgphoca_thumb_l_p1300549.jpgphoca_thumb_l_p1300550.jpgphoca_thumb_l_p1300551.jpgphoca_thumb_l_p1300552.jpgphoca_thumb_l_p1300553.jpgphoca_thumb_l_p1300554.jpgphoca_thumb_l_p1300555.jpgphoca_thumb_l_p1300556.jpgphoca_thumb_l_p1300557.jpgphoca_thumb_l_p1300558.jpgphoca_thumb_l_p1300559.jpgphoca_thumb_l_p1300560.jpgphoca_thumb_l_p1300561.jpgphoca_thumb_l_p1300562.jpgphoca_thumb_l_p1300563.jpgphoca_thumb_l_p1300564.jpgphoca_thumb_l_p1300565.jpgphoca_thumb_l_p1300566.jpgphoca_thumb_l_p1300567.jpgphoca_thumb_l_p1300568.jpgphoca_thumb_l_p1300569.jpgphoca_thumb_l_p1300570.jpgphoca_thumb_l_p1300571.jpgphoca_thumb_l_p1300572.jpgphoca_thumb_l_p1300573.jpgphoca_thumb_l_p1300574.jpgphoca_thumb_l_p1300575.jpgphoca_thumb_l_p1300576.jpgphoca_thumb_l_p1300577.jpgphoca_thumb_l_p1300578.jpgphoca_thumb_l_p1300579.jpgphoca_thumb_l_p1300580.jpgphoca_thumb_l_p1300581.jpgphoca_thumb_l_p1300582.jpgphoca_thumb_l_p1300583.jpgphoca_thumb_l_p1300584.jpgphoca_thumb_l_p1300585.jpgphoca_thumb_l_p1300586.jpgphoca_thumb_l_p1300587.jpgphoca_thumb_l_p1300588.jpgphoca_thumb_l_p1300589.jpgphoca_thumb_l_p1300590.jpgphoca_thumb_l_p1300591.jpgphoca_thumb_l_p1300592.jpgphoca_thumb_l_p1300593.jpgphoca_thumb_l_p1300594.jpgphoca_thumb_l_p1300595.jpgphoca_thumb_l_p1300596.jpgphoca_thumb_l_p1300597.jpgphoca_thumb_l_p1300598.jpgphoca_thumb_l_p1300599.jpgphoca_thumb_l_p1300600.jpgphoca_thumb_l_p1300601.jpgphoca_thumb_l_p1300602.jpgphoca_thumb_l_p1300603.jpgphoca_thumb_l_p1300604.jpgphoca_thumb_l_p1300605.jpgphoca_thumb_l_p1300606.jpgphoca_thumb_l_p1300607.jpgphoca_thumb_l_p1300608.jpgphoca_thumb_l_p1300609.jpgphoca_thumb_l_p1300610.jpgphoca_thumb_l_p1300611.jpgphoca_thumb_l_p1300612.jpgphoca_thumb_l_p1300613.jpgphoca_thumb_l_p1300614.jpgphoca_thumb_l_p1300615.jpgphoca_thumb_l_p1300616.jpgphoca_thumb_l_p1300617.jpgphoca_thumb_l_p1300618.jpgphoca_thumb_l_p1300619.jpgphoca_thumb_l_p1300620.jpgphoca_thumb_l_p1300621.jpgphoca_thumb_l_p1300622.jpgphoca_thumb_l_p1300623.jpgphoca_thumb_l_p1300624.jpgphoca_thumb_l_p1300625.jpgphoca_thumb_l_p1300626.jpgphoca_thumb_l_p1300627.jpgphoca_thumb_l_p1300628.jpgphoca_thumb_l_p1300629.jpgphoca_thumb_l_p1300630.jpgphoca_thumb_l_p1300631.jpgphoca_thumb_l_p1300632.jpgphoca_thumb_l_p1300633.jpgphoca_thumb_l_p1300634.jpgphoca_thumb_l_p1300635.jpgphoca_thumb_l_p1300636.jpgphoca_thumb_l_p1300637.jpgphoca_thumb_l_p1300638.jpgphoca_thumb_l_p1300639.jpgphoca_thumb_l_p1300640.jpgphoca_thumb_l_p1300641.jpgphoca_thumb_l_p1300642.jpgphoca_thumb_l_p1300643.jpgphoca_thumb_l_p1300644.jpgphoca_thumb_l_p1300645.jpgphoca_thumb_l_p1300646.jpgphoca_thumb_l_p1300647.jpgphoca_thumb_l_p1300648.jpgphoca_thumb_l_p1300649.jpgphoca_thumb_l_p1300650.jpgphoca_thumb_l_p1300651.jpgphoca_thumb_l_p1300652.jpgphoca_thumb_l_p1300653.jpgphoca_thumb_l_p1300654.jpgphoca_thumb_l_p1300655.jpgphoca_thumb_l_p1300656.jpgphoca_thumb_l_p1300657.jpgphoca_thumb_l_p1300658.jpgphoca_thumb_l_p1300659.jpgphoca_thumb_l_p1300660.jpgphoca_thumb_l_p1300661.jpgphoca_thumb_l_p1300662.jpgphoca_thumb_l_p1300663.jpgphoca_thumb_l_p1300664.jpgphoca_thumb_l_p1300665.jpgphoca_thumb_l_p1300666.jpgphoca_thumb_l_p1300667.jpgphoca_thumb_l_p1300668.jpgphoca_thumb_l_p1300669.jpg
Címlap
Az igazi harci művészetek kialakulása PDF Nyomtatás E-mail

Az igazi harci művészetek megteremtőjének Bodhidharmát tartják. Bodhidharma Indiában született, mint Sugandha király harmadik gyermeke és mivel a ksatrija (harcos) kaszthoz tartozott, el kellett sajátítania a korabeli indiai küzdésmódszereket is, melyek fontos részét képezte a vajramushti technika, vagyis a pusztakezes küzdelem. BUDDHISTA szellemű nevelést Prajnatara végezte, aki a legnagyobb hangsúlyt a dhyanére, a meditációs gyakorlatra helyezte. Prajnatara halálos ágyán megígértette Bodhidharmával, hogy más országban is terjeszti a Buddha tanait. Így került el Bodhidharma 527-ben Kínába, hosszas vándorlása után a Honan tartománybeli Sung hegyvonulathoz érkezett, amelynek egyik hegyén a Shao-Shihen épült a híres Shaolin-kolostor.

Itt kezdte tanítani a dhyamát (meditációt), aminek kínai változata később chan néven lett ismert. A hosszú koncentrációs gyakorlatok megviselték a gyengébb alkatú szerzeteseket, ezért Bodhidharma a fizikum fejlesztésére külön módszert dolgozott ki. Ki kell viszont hangsúlyozni, hogy Bodhidharma nem küzdési technikát tanított, hanem olyan különleges gyakorlatokat, melyek a testi funkciókat tudatosítva, a nehéz meditációhoz szükséges fizikai állapotot teremtették meg.

A Bodhidharmát követő időszakban állandó háború dúlt, ezért a Shaolin-kolostor papjai is kénytelenek voltak a védekezés érdekében a küzdelem tudományát kifejleszteni. Különleges ügyességre tettek szert a kb. 2m hosszú bot és lándzsa használatában.

A Shaolin-kolostor harci művészete az idők során egyre csiszolódott. A legnagyobb változás a kínai harci művészetekben a Ming dinasztia uralkodása (1368-1644) alatt történt, amikor a küzdelem technikáját valóban művészetté változtatták. Olyan művészetté, ami a testet és a szellemet egyaránt csiszolja.

A hagyomány szerint ez az alapvető változás az 1417-1459 közötti időszakban Chang San-feng nevéhez fűződik. Chang Sang-feng mint taoista pap került a Shaolin-kolostorba, ahol naphosszat figyelte a többiek gyakorlatozását.

Kedvetlenül látta, hogy a taoista elveket egyáltalán nem alkalmazzák, és a küzdelemben csupán erővel, gyorsasággal és ravasz technikai trükkökkel igyekeznek győzelmet elérni.

Kidolgozott hát egy taoizmuson alapuló szellemi és pszichofizikai képességeket fejlesztő küzdelmi irányzatot. Ez lett a későbbi úgynevezett lágy irányzatok alapja (pl. a tai-chi-chuan).

A lágy irányzatok népszerűsége hamarosan olyan nagy lett, hogy az évek múlásával lassan már nem akadt valódi szakértője a kemény változatnak. Az 1522-66-os évek között egy Kioh Yuan nevű egyén csatlakozott a kolostorhoz, aki a harcvívás és a kemény irányzat mestere volt.

Mivel látta, hogy ez az irányzat kihalófélben van, elhatározta, hogy fellendíti a gyakorlását. Így akadt össze a Li vezetéknevű emberrel, aki a kemény irányzat mestere volt, és aki elvezette őt egy másik, Pai Yu-fong nevű mesterhez.

Visszatértek a kolostorba és együtt dolgozták ki azt a küzdelmi rendszert, ami öt állat (sárkány, kígyó, daru, tigris, leopárd) mozgását utánozta, és alapja lett a Shaolin küzdésrendszernek.

Az 1700-as évek közepére a kolostor életében, s ezzel a kínai harci művészetekben is döntő változást hoztak a külső események. Ezt a változást a mandzsu megszállás jelentette. 1643-ban felkelés tört ki, és a kínai feudális urak, pozíciójukat féltve, ellenségeikhez, a mandzsukhoz fordultak segítségért. Az új dinasztia ellen az egész országban széles körű ellenállás, gerillaharc bontakozott ki. A Shaolin-kolostort a mandzsuk nem támadták meg, egészen addig, amíg tudomásukra nem jutott, hogy a papok ellenállókat rejtegetnek a kolostorban. Yunk Cheng császár (1723-1735) parancsot adott a kolostor felszámolására.

A hosszú és elszánt védekezést végül is megtörte a túlerő, a kolostort felgyújtották. Néhány papnak azonban sikerült elmenekülnie.

Ekkor került először a falakon kívülre a Shaolin papok féltve őrzött tudománya. Mivel a túlélő néhány pap más-más stílusban volt járatos, különféle iskolák alapjait vetették meg. A Shaolin-kolostori harc egy új szakaszba lépett. A ma meglévő számtalan kung-fu-ágazat tulajdonképpen ekkor fejlődött ki, mivel a korábbi viszonylagosan egységes rendszer az egész országban szétszóródva, jelentősen módosult és nagy számú iskolára szakadt.

Ekkor épült több erődítmény a Shaolin-kolostor mintájára. A leghíresebb ilyen kolostor Fucsien tartományban működött, aminek 49. pátriárkája Seh Koh Sum volt. Seh Koh Sum a kung-fu, a hagyományos fegyverek és az önkontroll nagy mestere volt. Élettörténetét Teh Eng Guang, a Nanjangi Shaolin Szövetség főtitkára így mesélte el:

Seh Koh Sum 1887-ben született Fucsien tartományban, jómódú szülők gyermekeként. Gyermekkoráról nem mesélt, csupán azt említette, hogy tizenhárom éves volt, amikor egy szerzetes jött, aki olyan nagy hatással volt rá, hogy szüleit és testvéreit elhagyva, titokban vele ment a kolostorba, ahol papnövendék lett. Negyvenhét társával együtt tanulta a 48. Pátriárkától a buddhizmust és harci művészeteket. Tizenöt évi tanulás után mestere magához hívatta és közölte vele, hogy további képzés elnyerése végett el kell utaznia egy nagyon idős mesterhez Tibetbe, akitől a buddhizmus és a jóga, valamint a harci művészetek tanaiban mélyebb beavatást fog kapni. A Tibetben eltöltött évek után 33 évesen tért vissza a kolostorba. A 48. pátriárka halála után Seh Koh Sum lépett örökébe.

Időközben több ellenségre tett szert. Hívei tanácsára Szingapúrt választotta menedékhelyül. 1958-ban a buddhista irányzat a legfelsőbb papi felavatásban részesítette.

Egyszer az egyik szingapúri újságban hivatalos kihívás jelent meg, amiben a kihívó kijelentette, hogy bármelyik szingapúri törvény elől menekült gyilkos csontját széttöri.

Seh Koh Sum kijelölte egyik tanítványát, Ah Yoo-ot és naponta háromszor gyakorolt 3-3 órát. Öt év múlva a mester kijelentette, hogy most már elfogadhatja a kihívást. A kihívó azonban visszalépett. Ah Yoo ma a Nemzetközi Shaolin Akadémia főtitkára.


KÖZÖS ŐS A KARATE DO-VAL

A „közös ős” teóriában lehet némi igazság, mert például az eredeti okinawai karate igen közel áll a Ju-jitsu-hoz. A „te”: kéz művészete kétségkívül okinawai eredetű, bár – mint ahogy a Ju –jitsu-nál is – történetében később megtaláljuk a kínai kapcsolatot. A ryukyu - te művészete – amelyhez Okinawa is tartozott – nagyjából ugyanazokat a technikákat tartalmazza, mint a japán harci művészetek. Az Okinawa-te-nek feltehetően három fő vonulata volt. A Shuri-te, amely Tomari és Shuri városok körül fejlődött, és a Shorei-te, amely a Ryukyu-szigetek fővárosa, Naha vidékén alakult ki. A három stílus nemcsak keletkezési helyét, de funkcióját tekintve is különbözik . A Shuri-te művelői a gyorsaságot hangsúlyozzák, természetes mozgásokkal és légzéstechnikával.

A leghíresebb okinawai rendszer, melynek Sakugawa Matsumura és Itosu voltak a mesterei. Az utóbbi volt a tanítója Guchin Funakoshinak, aki létrehozta a modern karate elődjét, Sotokai ortodox változata volt a Sotokan stílusnak, amelyet Masatoshi Nakayama sportosította, pontosabban erőltette a jiyu kumite (szabad harc) bevezetését. A Shotei-te hívei, ezzel szemben a keménységre helyezték a hangsúlyt, kidolgozott mozgásokkal, amelyeket biztos erős állásokból hajtottak végre. Naha-te irányzatból létrehozott Higaonna Kanryo (1845-1915) Shotei-Ryu. Többéves kínai tanulmányok után úgy döntött, elsősorban az alapokat és az izmai erejét, csontrendszerét illetve állóképességét szinte a végtelenségig fejlesztette. Ezen a karatén alapszik Miyagi Choju által kialakított Goju-Ryu, az „erő és lágyság” stílusa. Az elnevezés kiválóan jellemzi a kínai Chuan-fa és az Okinawa-te ráhatását. A Goju-Ryu és az Uechi-Ryu származnak a Shorei-te metódusból. Uchi-Ryu alapítója – a névadó – Uechi Kanbun, aki Kínában Shu Shi Wa mestertől Kung-fu-t tanult, s nagyra értékelte az állatok mozgásának utánzását. Az 1910-es évek elején alapított stílusát a sárkány, a daru és a tigris jegyében hozta létre sajátságos rendszerét.

Tomari-te déli, lágy irányzata az Okinawa-te-nak. Megalapítói Shimpan Gusukuma, Kosaku Matsumura. Shito-ryu alapítója Kenwa Mabuni, aki 1930-ban rendszerezte a Shuri-te, Naho-te, Tomari-te elemeit. Jellemzői a gyors és nagy erejű kéztechnikák. Az elnevezés az alapító két nagymesterének emlékére keletkezett (Higashi-Shi, Itosu-To). A küzdelemben egyaránt elfogadja a kis, közepes és a nagy küzdőtávolságot, de előnyben részesíti a kitérést és az ezzel egy időben végrehajtott ellentámadást. Gyakran használnak dobásokat (feszítéseket). Shorin-Ryu az okinawai Shuri-te-bol kialakult karate stílus. Az elnevezése Chibana mestertől ered, aki ezzel utalt a stílus kínai gyökereire (Shorin = Shaolin)Chito-Ryu alapítója Chitoe Tsuyoshu mester, a Goju-Ryu és a Shito-Ryu kombinációjából építette fel rendszerét. Shukokai a „Shito-Ryu”-ból Tami mester által kifejlesztett stílus. Isshin-Ryu 1954-ben alapította Tatsuo Shimabuku, a Shorin – és a Goju – tanítások alapján. Ami a leginkább eltér benne a többi karate stílustól, az egyrészt az ököltartás, mivel az ököl belső fele oldalra néz, valamint a látványos gyakori magas ugrások alkalmazása. Kyokushin Karate – Kyoku – végső, legtávolabbi, Shin – igazság, valóság. Oyama Masutatsu (1923-1994) által kifejlesztett, s 1951-ben alapított karate stílus. Az alapító mester koreai származású, így jól ismerte a hwarang-dot. Ezenkívül kemény Kung-fu-t, Shotokan Karatét és Goju-Ryu-t tanult. Világszerte ismert irányzat. Hazájában kis iskolája a karate nagy családjában.

Wado-Ryu Hironori Otsuka (1892-1982) által kifejlesztett karate stílus „A Béke Útja”, más fordításban a „harmónia útja”, amit a Wadokaiból fejlesztett tovább. Más rendszereknél jóval rugalmasabb rendszer. Többféle elmozdulást (elhajlást, ellépést), lerántásokat, söpréseket, dobásokat és testcsavarásokkal egybekötött védéseket tartalmaz, mint technikát. Az alapító mester tizenhárom éves korától a Shindo Yoshinryu Ju-jitsu Kempo tanulta, aminek 29 éves korára nagymestere lett. 30 éves korától Funakoshitól tanult karatét. 1934-ben megalapította a Wadokai-t, amiből kifejlesztette a Wado-Ryu-t (1939). 1966-ban császári kitüntetésben részesült munkásságáért.

Az előző fejezetben tárgyaltuk meg az ősi kezdetet a kínai harcművészeteket. Ebben a fejezetben már okinawai és a japán karate-jutsu harci művészetekről számoltunk be.

Hakuda-Jutsu (kézzel harcolás művészete)

Yoshin ryu szó szerinti jelentése: „Iskola a fűzfa szívéből”, Shindo yoshin ryunak, Miura ryunak vagy yanagi ryunak is nevezik. 1732-ben hozta létre egy Akiyama Shirobei Yoshitoki nevű nagasaki-i orvos, aki mesterszintű tudója a Hakuda-nak. Reimyo tode okinawai stílus mestere, akiről még tanára sem tudta, hogy jártas a harci művészetekben.

Az o tanítványa Tozen Akiyo, aki tovább fejlesztette a stílust kyusho-Jutsu-val. Sok emberöltőn keresztül nem változott az iskola. Családon belül oktatták. Az új behatás 1899-ben kezdődött el a család egyik tagja által, Uechi ryu tanulása. 1905-ben Shihan fokozatot kap. Itosu tanítványa lett. Suri-te rendszerben 1915-ben fia (Tozen Kensei) kapta meg a Shihan fokozatot. Apa és fia együtt tanultak a mesternél. 1930-ban Miyagi Chojun tanul Goju-ryu karatét. 1941-ben kiérdemli a Shihan fokozatot. Ebben az időben épülnek be a Kakie Kata és tuite technikák. Tozen Kengo Wado-Ryu-t tanul apja tanítása mellett 1936-ban. Tanulmányait 1946-ban Shihan kinevezése után fejezi be. Az ő fia 10 éves korában (1952-ben) kezdte tanulni a Zen Nihon Iaido rendszert. 1977-ben Shihan fokozattal 8.danos lett. Őt hívják Tozen Akiyo-nak, mint a régi nagy ósét. A családi iskola így lett teljes. Egy 25 éves fiatalember elvett egy japán lányt. Mint a család tagja kötelessége megtanulni a rendszert. Ennek már 23 éve, o tanította unokatestvérét Szekeres Zoltán barátomat, akivel együtt gyakoroltunk. 3 év alatt 1.kyu-ig jutottunk. 1990-ben külföldre ment dolgozni Canberrába. 2000-ben elhunyt súlyos közúti balesetben. Én folytattam a gyakorlást ez alatt a 10 év alatt. Barátom felesége keresett meg, mert unokabátyja tudott rólam, hogy én gyakorlom a rendszert. Üzent, hogy vizsgázhatnék, ha akarok. Az első vizsgám 2.dan-ra sikerült. Nem volt hiábavaló a 10 év gyakorlás. 2 évre rá sikeresen levizsgáztam 3.dan-ra. 2005. augusztusában Renshi 4.dan-t értem el. Érdekessége az, hogy piros-fekete övvel jelölik a fokozatot. Megkaptam a lehetőséget, hogy családon kívül taníthatok az egész világon. A család nem kíván idegenek tanításával foglalkozni. A Hakuda-Jutsu Soto-ryu rendszer a kívülállók számára van fenntartva.


JAPÁN LOVAGOK MŰVÉSZETE (BU-JUTSU)


A klasszikus japán harci művészetek Bu-Gei (lovagi harcművészet), Edo-korszak előtt fejlesztették ki a végtelen háborúzások idején. Bu-Gei Juhappon 18 művészeti ágra osztható fel. Ebből 1500 körül megszületett a Bu-Jutsu (harcművészet), melyben sok-sok iskola Ryu (módszer, irányzat) sajátságosak voltak. Nemcsak harci technikákat kellett tanulni a Bushi-nak (harcosok és szamurájok), Senjutsu – stratégia művészete – a fegyverben úszás művészetét - Suiejutsu. A hűbéri korszakban, melyben a katonai tudományok igen nagy fontossággal bírtak, Sumo és a Ju-Jutsu ugyan az első helyet foglalta el. Eredetileg a Sumo-t (vagy Sumai-t, ami annyit jelent: viadal) az összes japán küzdelembe belekeverték. A történészek szerint az elválasztásra egy híres viadal után a Nomi No Sokune és Taima No Kuehaya került sor. Ma elfogadták, hogy a Ju-Jutsu eredete ebből a korból származik.

XVII. század elején Ju-Jutsu-t még más néven emlegették: Kumiuchi elnevezést használták. Az eredeti Ju-Jutsu névhez csoportosítva, íme néhány híres Ryu: Yawara-jitsu, Tai-jitsu, Wa-jitsu, Torite, Kogusoku, Kempo, Hakuda, Kumi uchi, Shubaku, Koshi No Wakari, Tenshin Shinyo Ryu, Kito Ryu, Kiu-Shin Ryu Takeno Uchi Ryu, Jikishin Ryu, Yoshin Ryu, Shin No Shindo. Későbbiek során visszatérünk néhány Ryu pontos leírására. Térjünk vissza a témákhoz, a Ju-jutsu pontos fordításához „lágy művészet”. A „Ju” vagy „jiu” szó lágyságot, hajlékonyságot, rugalmasságot, finomságot jelent. A Jutsu vagy jitsu pontos jelentése: művészet vagy jártasság. Ez az elnevezés magába foglalja a test-test elleni harc, minden pusztakezes és minden fegyveres módszerét. Két fő rendeltetése volt a régi korokban: az egyik képessé tenni a Bushi fegyver nélkül is letartóztasson vagy megküzdjön más fegyvertelen csoporttal vagy személlyel. A fegyveres ellenfél leküzdésére is alkalmassá teszi a harcost.

A fegyver-fegyver elleni harc során pedig fogásokat vagy dobásokat és ütés-rúgásokat is alkalmazzon a végső győzelem elérésére ad nagyobb esélyeket a Szamurájnak. Beszéljünk a Ryu-ról. A legjellemzőbb megtámadhatatlan legenda, mely nagyon közkedvelt iskolák eredetét magyarázza:

Yoshin Ryu, a Fűzfa szellemének iskolája”. Egy Shironei Akiyama nevezetű orvos kezdett tanítani, miután igen sok technikát tanulmányozott, de a várt sikert nem kapta meg. Csak egy téli nap hozta el. Hatalmas hóvihar eltörte a fenyőfákat, csak egyetlen fűzfa dobta le magáról a ránehezedő havat a hajlékonyságának köszönhetően. Megvilágosította az orvost. „Engedni a győzelem érdekében” és tanítását erre az elvre módosította. Amire a Ju-Jutsu és igen nagy valószínűséggel a Kodokan Judo (J. Kano iskola) eredete is visszavezethető.

A Tenjin Shinyo Ryu:

Két régi Ryu, a Yoshin és a Shin No Shido összefonódása. Az első megalapítója, mint ahogyan azt már olvastuk Shironei Akiyama volt és a XVII. Században élt. A Shin No Shindo iskolát a rendőr Yamamoto alapította. A két módszert Iso Sensei egyesítette az új elnevezés alatt Tenjin Shinyo Ryu. Iso Mataemon, az Ate-Waza (ütés-technika) tanulmányozásához ragaszkodott főként. A harmadik utódja, aki ugyanezt a nevet viselte. Bemutatót tartott Grant tábornoknak, aki Japánban tett látogatást, és Ju-Jutsu professzora volt még J. Kano mesternek is.

Genji No Heibo: az egyik legrégebbi Japán iskolák közé tartozik (a XIII. századi feudális Japánban fejlesztették ki). Egy nagy család örökségeként a Genji-k, az iskola a háborúk teljes művészetét jelentette: erődök építése a harcosok fegyverzete (páncélöltözet), küzdő technikák, Kyudo, Ken-Jitsu, Kumiuchi és sok más ősi fegyver forgatását tanulták.

Takeno Uchi Ryu (XVI. század)

Az alapító, Hisamori , egy magas rangú szamuráj, akit később takenouchi-nak neveztek el. Az iskola tanulmányait a továbbiakkal egészítették ki: Kard, Nagitana (lándzsa), Tessen (harci legyező), Jo (120 cm-es rövid bot) és a Bo (180cm-es hosszú bot), Shuriken (dobó tüske) és Tanto-Jutsu (tor). Ezek használatát is tanította iskolájában.


YORITOMO RYU. ( melyet MINAMOTO YORITOMO alapított ) O az embereit a harcművészetek gyakorlására buzdította, főként a JU-JITSU-nak szentelve egy nagy helyet. Ebben az iskolában gyakran használták a TEDORI és TEDEKI neveket. MINAMOTO jelszava a következő volt: „hazavinni a győzelmet a lova hátán, de nem uralkodni rajta”.


YAGYU SHINGAN RYU iskola: (DE SHIN lélek, és GAN pillantás) YAGYU által alapított. A módszer a JU-JITSU-n felül, a KOBUDO fegyverei is tartalmazza: lándzsa, legyező, sarló, bot, stb…


KO GOSUKO : A Japán harcművészetek történetét 1714-ben SHIGETAKA HINATSU írta meg 10 kötetben: taktika, eljárás, etikett, lövészet, lovaglás, kardvívás, lándzsavetés és tűzfegyverek, KOGUSOKU, JU-JITSU. A KOGUSOKU egy védelmi technika összessége volt könnyű fegyverrel elkövetett támadás ellen.


A TAI-JITSU RYU : Speciális módszer a test-test elleni harcra, és a könnyű fegyverek ellen (rövid kard, tor): a tanulmányokat a BUSHI-k végezték, könnyű fegyverzetbe öltözve, és TANTO-val felfegyverkezve. A TAI-JITSU-t más néven KOSHI-MAWARI-nak is nevezték.


A JUDO nevet a JIKISHIN RYU iskola is használta, a TOKUGAWA korszakban (1600). Ennek a JU-JITSU stílusnak semmi köze nem volt a JUDO-hoz, melyet 1882-ben KANO mester hozott létre.


A KITO RYU JU-JITSU iskola: Jigoro KANO itt tanult. Ezt az iskolát UKUNO mester alapította a XVII. Században, aki tanítványa volt a Kínai CHANG YAN PIN-nek, és két utódjának TERADA és IBARAGI mesternek. Ezen utóbbiak az iskolát a dicsőségbe vitték. Egy titkos írásában FUJI YOSHIMURA aki tanítványa és utódja volt IBARAGI-nak, meghatározza a KITO RYU negatív és pozitív formáját: „győznünk kell akár az egyik, akár a másik formával, le kell győznünk az erőt a könnyedséggel, felhasználva az ellenség erejét, miközben a sajátunka kíméljük; nem győzhetünk, amikor az erőnket akarjuk úgy kifejteni, hogy az ellenfél erejére támaszkodunk.” Amint megállapíthatjuk, a JU-JITSU és a későbbi JUDO KODOKAN alapelvei itt világosan kirajzolódnak.



Egy másik nagy család a XVI. Századból, a TAKEDA (TAKEDA HEIDO). Az az oktatás, melyből megszületik a DAITO RYU AIKI-JITSU. Ez a módszer az igen sokfajta kardművészetből tevődik össze, a KEN-JITSU, MINAMOTO NO YORIOYSHI (1036-1127) volt az egyik legnagyobb mestere az akkori JU-JITSU-nak. A technikájába beolvasztotta a TAKEDA tanításait is. Ebből a családi iskolából alakult ki később az AIKIDO.


Aikido krónika


1883 Az aikido alapítója Morihei Ueshiba december 12-én született Japánban, a Wakayama prefektúrában levő Tanabe városban

1902 Az alapító Tokióba megy és a Kito-Ryu iskolában ju-jutsu-t tanul

1908 Az alapító megkapja a Yagyu iskola Goto-Ha ju-jutsu Menkyo diplomáját, Tsuboi mestertől

1912 Találkozik S. Takedával Engaruban és elkezdi tanulmányait a Daito ju-jutsu iskolában

1919 Találkozik O. Deguchival az Omoto-Kyo szektából, Ayabeban, Kyotoban

1920 Megnyílik az Ueshiba-juku gyakorló terem az Omoto szekta „főhadiszállása” Ayabeban, Kyotoban

1921 Kisshomaru Ueshiba (a jelenlegi Doshu) június 27-én megszületett Ayabeban

1922 Az 1922. szeptember 22-i Ueshiba, most már mint meghatalmazott Daito-ryu oktató, fokozatokat adományozott közvetlen tanítványainak valószínűleg egészen 1937-ig. Ueshiba Daito-ryu diplomának átvevői között volt Tomiki Kenji, Mochizuki Minoru, Shirata Rinjiro és Shioda Gozo.

1927 Az alapító Tokióba költözik a családjával és elkezdi az aiki útja tanítását Shiba Shiroganenál

1931 Megnyílik a Kobukan gyakorló terem Wakamatsu-cho Shinjukuban, a jelenlegi „főhadiszállás” helyén.

1939 Manchurias Kenkoku Egyetem elfogadja az aikidot, mint tananyagot, meghívják Morihei Ueshibát tanácsadónak

1940 Összeállítja a szabadban való gyakorlás tervét Iwama-machiban, Ibaraki prefektúrában

1942 Az aikidot elfogadják, Kisshomaru Ueshibát kinevezik a Kobukai Alapítvány élére

1943 Létrejön az Aiki szentély Iwama-machiban, Ibaraki prefektúrában

1947 A Kobukai Alapítvány beleolvad az Aikikai Alapítványba

1948 K. Ueshiba az alapítvány központi dojojának általános igazgatója lett. Ebben az évben fektetik le az aikido elkövetkező fejlődésének alapját.

1949 Megkezdődnek a napi gyakorlások a központi dojoban – K. Ueshiba irányításával

1959 Megjelent az első Aikido újság

1960 Az alapítót kitüntetik a Shiju Hosho díjjal

1963 Összeült a Hibiya Public Hall-ban a harmadik Össz-Japán Aikido Gyűlés, melyet ezután évenként megrendeznek

1967 Elkezdődött az új központi dojo építése, Tokió városa elismeri az Aikido iskolát. Az alapító ünnepi gyűlést tart az új dojo elkészülte alkalmából – ez az utolsó nyilvános szereplése.

1969 Az alapító április 26-án 86 éves korában meghal. Halála után megkapja a Zuihosho díjat. K. Ueshiba veszi át az Aikido „Doshu” címet.


Aikido rokon iskolái


A tanítványok, akik O-Senseinél gyakoroltak, úgy döntöttek, hogy továbbadják az aikido tudásukat, és saját dojokat nyitottak. Többek között az aikido dinamikus természetének köszönhetően különböző tanítványok különbözően értelmezték O-Sensei aikidoját. Így alakultak ki a különböző stílusok. Mindegyik stílusnak megvannak a saját erősségei és gyengeségei, de mind ugyanazokon az alapokon nyugszik, amik egyedülálló művészetté teszik az aikidot. Egyiket sem lehet felsőbbrendűnek vagy alsóbbrendűnek tartani, inkább az egyénnek kell megtalálni a neki legmegfelelőbbet. Természetesen külső tényezők, mint például a lakhely korlátozhatják a választási lehetőségeket.


Aikikai Más néven Hombu. Ez az Ueshiba család által tanított „klasszikus” aikido. Irányító szervezete az Aikikai alapítvány, amit jelenleg az alapító fia, Ueshiba Kisshomaru Doshu vezet. Ezt a stílust oktató szervezetek például a USAF és ASU az Egyesült Államokban, a BAF Angliában és a Magyar Aikido Szövetség hazánkban.


Iwama Ezt a sílust Saito Morihiro tanítja Iwamában, aki O-Sensei tanítványa volt. Nagy hangsúlyt helyez a tai-jutsu, a ken és jo mozdulatok közötti rokonságra. Ez a stílus az Alapító által 1946-1955 között tanított művészetet tükrözi, és jóval több technikát tartalmaz, mint amit jelenleg a Hombu Dojoban tanítanak.


Ki Társaság Shin Shin Taitsu Aikido (kiegyensúlyozott test és lélek aikido) néven ismert. O-Sensei 10. danos tanítványa, Tohei Koichi alapította 1971-ben, aki O-Sensei kérésére 1953-ban az USA-ba vitte az aikidot. A Ki Társaság nemcsak a technikák végrehajtásában helyez nagy hangsúlyt a ki használatára, hanem a mindennapi életben is, hogy a stresszhelyzetekben is nyugodtak és lazák maradjanak.


Kokikai Maruyama Shuji Sensei által alapított stílus. Főleg lágy stílus, ami a „maximális hatás minimális erőkifejtéssel”-re helyezi a hangsúlyt.


Tomiki-Ryu A Tomiki Ryu Aikidot a magas fokozatú judoka, Tomiki Kenji (1900-1979) alapította, akik Kano Jigoro, a judo alapítója küldött Ueshibához aikidot tanulni. Az elsődleges fókuszt a katára (formák) helyezik, és igyekeznek megragadni és továbbadni az aikido alapelemeit. Tomiki nem helyez nagy hangsúlyt a ki koncepciójára és fontosságára, helyette az aikido fiziológiai oldalára összpontosít.


Yoshinkan „A szellem művelését szolgáló ház”, Gozo Shihodai alapította. Az aikidot mint önvédelmi módszert közelíti meg, kevésbé hangsúlyozza ki az ezoterikus és filozófiai elemeket. Shihoda Sensei az egyik magas rangú vezetője volt Kokusai Budoin-ban


Kei-jutsu-kai Alapító Thomas Makiyama. Több információ nincs erről az iskoláról.


Yoseikan Budo Az alapítója a 10 danos mester, MINORU MOCHIZUKI, nagyon sok BUDO-ban oktat párhuzamosan. Az egész világon a harcművészetek egyik legnagyobb személyisége a technikájának és kisugárzásának köszönhetően. Ez az iskola SHIOZUKA-ban található.


Hakko Ryu „A nyolcadik fény iskolája”, 1930-ban alapította RYUNO OKUYAMA mester, a Ju-Jitsu és az AIKI-Jitsu összevonása, ez a módszer még a „gyengéd orvoslásra” is specializálódott, mint a masszázs, a SHIATSU.

 

 

Elérhetőségek

Óbudai Jutsu Kai Kan Egyesület

Shihan Pospischil Tamás 7.dan
(+36-20) 566-9934
1035 Budapest, Szentendrei út 22.
zennihontaijutsudo@gmail.com
www.obudaijutsukaikanse.hu

Szavazás

Melyik karate szakágat kedveled?
 

Nippon Seibukan

nippon-sibukan-hombu



Népszerű